Flume - Flume

Ilyenkor télen-tavasszal igazán beindul az ausztrál zenei szcéna, hiszen a dél féltekén ilyenkor van nyár, számos zenei fesztivált találunk december végétől egészen április elejéig.

Tökéletes alkalom arra, hogy szétnézzek, a fesztiválokon kik az aktuális kedvencek a legfiatalabb földrészen.

Egy a gond: Flume-ra viszonylag hamar rátaláltam, kb. a második fesztivál line upján – és azóta nem is keresgéltem többet. Volt egy beépített mediaplayere a fesztnek, afféle kedvcsinálóként. Szóval Flume volt itt talán a harmadik szám. Örültem, hogy kibújt az electro house, trap, r’n’b, vagy country-indie vonalból.

8-bites hangzások, rengeteg sample, lassú ütemek, disszonanciáig széthúzott instrumentek, hip-hop hatások, gyerekhangra torzított énekhangok, melyek összeolvadnak a zene folyamatosan ismétlődő örvényében. Először azok a számok tetszettek, ahol volt vokál is; ami inkább csak megemeli kalapját és helyet foglal a zenében, de nem lesz egyeduralkodó – köszönhetően a szétdarabolt részeknek és a loopnak.

Az egész anyag hamar elérte a célját, mert mostanra elejétől végéig zseniálisnak tartom: hip-hop és szolid glitch hop keveredik. Akik szeretik az ilyesmit, nem fognak csalódni.

A fent leírtak alapján a számok kiszámíthatóak, valahogy mégsincs unásig ismételve egy-egy elem, sem egy számon belül, sem az albumon (15 számra 50 perc jut).

Sintra – szinti és gyerekhangra torzított sample, áh! Kapcsold ki a repeattracket, mert itt ragadsz.

Holding on – az egyik legerősebb szám, amihez a netes lejátszók letöltési adatai is hozzájárulnak. Régi soul énekminta és csatornás visszhang.

Left Alone – a Gyűrűk Ura trilógia első részének végén látható lassú fadein-fade out képekkel versenyző elnyújtott, szinte nyavalygós ének a centrumban.

On Top – már-már azt hinnénk, szerepet kap a hip-hop, hiszen nincs szétbaszva az ének. Szerintem ez az a szám, ami alapján kettéoszlik a Flume-hallgatótábor: vagy ez tetszik, vagy inkább visszavágysz az előző loopoltvokálos tartalomhoz.

Insane – valószínűleg ez az a szám, ami miatt egyes ausztrál körökben 2012. popalbumának kiáltották ki az anyagot. Nem is jön be, bár talán ez az egyszerű hangzás az, ami miatt nem csömörlünk meg és várjuk a további zenei hatásokat.

More than you thought – egy jóféle NinjaTune-kompatibilis adag. Absztraktabb zenei alap, amolyan Tominak való.

Bring you down – AndreyaTriana, Emika és barátnői, ismét a pop nyert.

Warm thoughts – ha nem a Sintra, akkor ennek kellene bevezetnie az albumot. Le a kalappal.

What you need– imádom. Ilyennel lehet hazaküldeni az embereket. :D

Star Eyes – húha. Imbolyogva el is indultunk hazafelé. Nekimész a falaknak, meg-megállsz és kistávolságú célokat tűzül ki magad elé, míg haladsz a megfelelő lakásig. A szám alatt néha azon tűnődsz, vajon tényleg így fog szólni a zene, ha másnap meghallgatod?

Mert meghallgatod.

Jefe