Keresés ebben a blogban

2013. február 17., vasárnap

KiSTeHéN - Elviszlek magammal

KiSTeHéN (na, ezt így egyszer írtam le :P)
A Kistehén mindig kedvenc volt. Keresgéltem, láttam, hogy van tavalyi album.
Kellett ez, mint egy falat kenyér. Arra jöttem rá, hogy régen hallgattam valami számomra újat, aminek a szövege magyarul íródott és ráadásul nekünk.
Az tény, hogy szociálisan érzékenyebb témák jönnek elő, még ha a maguk undergournd szövegeinek módján - kontextusból kiemelve, csak skandálás szintjén. De ez nagy változás a Kistehén életében.


Ha az előző lemez, a Picsába az űrhajókkal csillagos ötös lett, addig ez egy jó három-negyedet érdemel. Vannak számok, amiket képtelen vagyok befogdani, míg mások elég jól szólnak.
Nézzük, melyek azok, amelyeket inkább ne: Dílerlány, Becsületes kis állat, Itt nem élhetek, Aludni hagyjatok. Ezekben a számokban túl sok a nyávogás (ilyenkor értem Tomit, aki azt mondta, egyszerűen idegesíti Kollár-Klemencz hangja), vagy annyira laza és flegma az előadásmód, hogy akkor már inkább maradhatott volna a jegyzet/kottafüzetben. Valahogy olyan, mintha az album fele inkább a Kistehén Melankólikusok égisze alatt született volna. Azokért pedig kár. Aztán ki tudja, lehet, hogy élőben ezek a számok veszítenek a manírból és tök korrekt koncertélményt nyújtanak.

Akkor még maradt öt-hat szám, ami felvállalhatóan Kistehén. Jellemzően kétféle dalszöveg van ezekben: vagy megjegyezhetetlenül sok a mondanivaló, vagy kb. három mondat ismétlődik.

Ezt is elviszem magammal - dobbantás-himnusz. Ha elmész itthonról, a cuccaid és emlékeid között ennek a számnak is bérelt helye lesz.
Ha sírok - kétségtelenül ennek a számnak tetszik legjobban a hangszerelése. Remixért kiállt: a szöveg nem bonyolult, jól pakolható ide-oda. Ha Erik Sumo kedvenced, akkor ez be fog jönni.
Olyan izé vagy - annak ellenére, hogy a vokálban most aztán megkapjuk a Kistehén előadásmód non plus ultráját manírból, tetszik. Milyen electrósan kezdődik - aztán szerencsére addig is tart. Bár fültőrepesztően egyszerű a dalszöveg, azért itt is kapunk egy adagot a szürrealizmusból: "csak az a sok megjegyzett álom/ delfin húzza apát egy lovas szánon"
Jó színe van - az intro gitárja olyan, mintha egy Korai öröm kezdődne. A leghosszabb szám; talán több ilyen kéne. Valahogy egységesebb, ha a hangszerek is kiteljesedhetnek, nem csak az ének. Ez az előző album Kell zsír megfelelője. És a sztori: egy pár új cipő és a világvége meccse. Spoiler: A cipő nyer.
Pápá, nyugodj békében - a másik szociálisan érzékeny szám. Ennek megfelelően az Ezt is elviszem magammal-lal egyetemben ennek van a legjobb dalszövege.
Szimpatizánsok - tak-tak. Lenne pár kérdésem a szöveg szimbolikáját illetően. De igazából mindegy, legalább egy tempós számmal ér véget az album :P

Összefoglalva: megvan az a szokásos hangulat, amiért kamaszként megszerettem a Kistehént (kicsit más felállásban, más névvel, elborultabb, kísérletező zenével), és jól viszi tovább a szétválás/újjáalalkulás utáni mérsékelten új irányt is. Tipikusan skandálható szövegek ezek, a Kistehén nem veszített vonzerejéből - mármint azoknak, akik ismerték az előző munkákat is. Az újaknak inkább a Picsába az űrhajókkal-t ajánlom.


Jefe

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése