Derek Safo alias Sway egyes zenéit egyes források grime-nak hívják, de sokkal többen ismerik a elektronikus tánczenéből ezt a brit fószert (lásd Sexy Bitch). Én még a 2006-os DJ Yoda albumon hallottam először. Akkor a Chatterbox című dalban működött közre.
Őszintén szólva, nem tudom, hogy a grime-ban manapság mozog-e, vagy csak azzal kezdte és idővel inkább a populáris műfajok mellett döntött. Ahogyan azt sem tudom, hogy a sokszor bután hangzó Flo-Rida-típusú EDM-et csak azért használja-e, hogy legyen lehetősége a saját szerzői cuccaival foglalkozni. (Úgy értem, mint Guillermo del Toro a filmiparban, aki tk. a közönségfilmekkel keresi meg a saját szerzői filmjeihez szükséges erőforrásokat.)
Mindenesetre a Sexy Bitch-vonalat is erősíti a Wake Up EP-je, de közben meg olyan ügyesen egyensúlyozik a pop-grime vonalon, hogy engem abszolút megvett ezzel a pár számmal.
Az EP-t indító Wake Up nu-soul hangzása nekem folyamatosan Gnarls Barkley-t idézi, a fejszaggató és fültőrepesztően egyszerű basszus kicsit hazavágja a dalt, de szerencsére a refrén totálfunkja visszahozza a versenybe a számot.
A To Be Frank-ről folyamatosan DJ Fresh és Mc Darrison All That Jazze jut eszembe. Az EP legjobb szerzeménye lett ez. A Back Someday amolyan „haladjunk tovább, nincs itt semmilyen hallanivaló”. Ez a fajta mézes-mázos, suttógó RNB vokál az, ami miatt általában kimegyek a tánctérről és úgy döntök, akkor lehet hazamenni. A No Sleep miatt kerestem rá Sway-re, mert Mistajam legutóbbi rádióműsorában ez a dal szólt. Tökéletes aláfestő zene egy Ötkert-tesaer videóhoz. Brrr...hát ahogy rákezd: lá-lá-lá-lá-lá, az sok lehet. Viszont nem lehet figyelmem kívül hagyni, hogy nagyon sok ember már szereti vagy fogja megszeretni ezt a dalt. Nem árt képben lenni és ismerni, mire mozdul a tömeg.
Trekklista:
- Wake Up
- To Be Frank
- Back Someday
- No Sleep (feat. Ksi, Tigger da Author & Tubes)
Jefe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése