Ha egyszer leszálltál ezen a planétán és megszoktad az atmoszférát, akkor nehéz lesz hazaindulni.
Az űrhajóba a borítóra klikkelve lehet beszállni:
Már az album a második számánál (
Itzehoe) megérkezik az a zongoraközpontűság, amit korábban a német hiphop producereknél
felhoztam itt a blogon. Itt is érezhető, hogy egy kultúra, hasonló hatások érték Max Graefet mint a
Beat Power válogatáslemezen hallható előadókat. Max Graef albumán laza beatek, szférikus hangulatú space visszhangok, lüktető dobok és meghatározhatatlan messzeségből hallható vokálok sorakoznak. Hiphop beatek (
Intro, Superswiss, Ohne Erdung, Medley for Drifters), kicsit tempósabb, house felé hajló dalok (
Itzehoe, Drums of Death, Vino Rosetto), space funk (
Buchsenoffner) és még más nehezen besorolható dalok, de egy közös: mindegyik hátradőlésre és a Vörös bolygó folyóin való ereszkedésre késztet - csak semmi rafting.
Jefe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése